2020 egyik legkellemesebb csalódása lett az 1917 című háborús film - Kritika

Ahogy a címe is mutatja, a történet 1917-ben játszódik, és Észak-Franciaországban járunk, amikor a brit és német katonaság egymással háborúzott. A történetünk főhőse Blake és Schofield, két fiatal katona, akik életveszélyes feladatot kapnak: 1600 ember élete (köztük Blake bátyjáé) múlik azon, hogy időben átjussanak egy másik helyen állomásozó sereghez, és értesítsék őket, mielőtt a németek csapdájába esnek.

A film egyik legnagyobb különlegessége az, hogy egyetlen hosszú snittről van szó, amely szinte teljesen vágások nélkül áll össze. Persze valójában a rendező itt-ott használt vágásokat, de teljesen láthatatlanul (világosból sötét szobába vonulás, füst vagy vízcsobogás segítségével), mint ahogy azt néhány éve a Birdman esetében is láthattuk. Egy ilyen filmet leforgatni mindig hatalmas kihívás, hiszen van, hogy 15-20 percig is tökéletesen kell előrehaladniuk az eseményeknek, és senki sem hibázhat, különben mindent kezdhetnek elölről. Ez pedig rengeteg tervezést igényel, és ha csak kicsit is figyelmetlenek a készítésnél, az rögtön feltűnik a film nézésekor. A jó hír, hogy az 1917 esetében minden lépést alapos kigondolás előzött meg. Az pedig már az első percekben látszik, hogy milyen nagy energiát fektettek a színészek a munkájukba, mennyire olajozottan működik együtt a csapat, milyen komoly figyelem övezte a hanghatások elkészítését, és pont ezek együttese miatt érezhetjük úgy, hogy mi magunk is ott vagyunk a katonák mellett. Mintha egy élethű videojátékba csöppentünk volna.

A filmben folyamatosan jelen van a feszültséggel teli hangulat: a kilátástalanság, a bizonytalanság, és egyúttal némi remény folyamatosan egymást váltják, de közben mindig tudjuk, hogy amikor végre egy kicsit fellélegezhetünk főszereplőinkkel együtt, már a kanyarban van a következő életveszélyes szituáció. Pihenésre pedig nincs idő. Nehéz azonban egy ilyen egysnittes filmnél megszabni azt, hogy mire mennyi időt hagyjanak a készítők. Hiszen egy több órás útról van szó, ahol bizony megesik, hogy a karaktereinknek tényleg csak sétálniuk kell, mindezt pedig két órába IZGALMASAN belesűríteni nagy kihívás. Azonban Sam Mendesnek sikerült! Mindenre épp annyi időt hagyott, hogy ne kezdjünk el közben unatkozni, és ne érezzük azt, hogy az események nagyon lassúak és már unalmasak. Ahol már épp kezdene elfogyni a türelmünk, ott rögtön történik valami, ami ismét felkelti az érdeklődésünket.

Noha tény és való, hogy a történet nem egy fordulatokkal teli, sokrétű sztori, ahol a szereplők jellemfejlődését követhetjük nyomon, vagy izgalmas mellékszereplőket ismerhetünk meg, a színészi játékkal és a technikai eszközökkel kompenzálja ezt a problémát a rendező. Mindössze két főszereplőnk van, akiket pár perc alatt meg kell kedvelnünk, hogy izgulni tudjunk értük. Ezt két módon éri el a rendező: az egyik, hogy a karaktereink közötti párbeszédek valósak, viccesek, de közben mégis őszinték - látszik, hogy szinte még tinédzserek, akik akaratukon kívül belekerültek egy olyan helyzetbe, amiben muszáj gyorsan felnőniük. Másrészről pedig nem akarnak hős katonáknak tűnni, akik bátran belevetik magukat az ismeretlenbe; igenis félnek, fogalmuk sincs, mi vár rájuk, de tudják, hogy emberéletek múlnak azon, mit tesznek.

Ami a mellékszereplőket illeti, azért nagy nevekből itt sem volt hiány. Olyan színészek bújnak a hadnagyok és századosok bőrébe, mint Colin Firth, Benedict Cumberbatch vagy Richard Madden, és bár csak alig néhány percet szerepelnek a képernyőn, ez idő alatt is emlékezetesek tudnak maradni. Ez egy mellékszereplő esetében igazi ritkaság!

Nem véletlen, hogy Golden Globe-díjas filmről beszélünk, és azon sem lepődnénk meg, ha a 10 Oscar-jelöléséből elég sokat haza is vinne az 1917 című film! Az pedig még inkább hozzátesz mind a cselekményhez, mind a film sikeréhez, hogy az egészet a rendező nagyapjának történeteiből alkották meg.

Mindenképpen látnod kell ezt a filmet 2020-ban: akárcsak az alábbiakat is!