Exkluzív interjú Jerry O'Conellel

Világsztárral speciel még sosem beszélgettem. Bár egyszer személyesen is volt szerencsém találkozni a lapföldi Mikulással és elénekelni neki a ’Télapó itt van’ című örökzöld klasszikust. De talán ez mégsem ide tartozik. Most azonban az AXN-nek köszönhetően volt szerencsém részt venni egy kerekasztal beszélgetésen Jerry O’Conellel. Itthon ugyanis ezen a csatornán fut a Jog/Ászok című sorozat, aminek a főszereplője Ő. Nekem most már csak Jerry.

Fotó:Europress

Szóval Jerry, a maga 188 centijével, fültől fülig érő szájjal lépett be a kis szobába közénk, 4 „vérszomjas”, ámde szerencsés újságíró közé, és mosolyogva, a boldogságtól sugározva üdvözölt mindegyikőnket. Mert lehet bármennyire is jó színész, azt a kiegyensúlyozottságot, azt a vidámságot nem lehet megjátszani. Aztán egyenként mindenkinek be is mutatkozott. „Hello Rouzi!” – mondta nekem, én meg jól belepirultam. De ezzel nem úszta meg. Sorban tettük fel a kérdéseinket.

Ma érkeztél Budapestre, de úgy tudom, tegnap még a szállásod sem volt meg. Ráadásul a légitársaság még a bőröndjeidet is elkavarta. Végül mindkettő megoldódott. Szerencsés embernek érzed magad?
(Nevetéssel kezdi) Nézd, van egy csodálatos feleségem, két gyönyörű gyerekem és egy sikeres televíziós sorozatom. Igen, szerencsés ember vagyok! Lottón viszont még valamiért sose nyertem, pedig mindig játszom. De egyébként érdekes, hogy ezt kérdezed, mert a múlt héten a gyerekek óvodájában pont tombola volt, és azért, hogy támogassam őket, én is vettem egyet. És képzeld, nyertem! De az elkevert bőröndökre visszatérve: kit érdekel? Annyi bolt van itt is, majd megveszek mindent, az AXN meg kifizeti! (Újból nevet. Mi meg vele együtt.)

Kérdeznem sem kell, magától folytatja.

Ez az első alkalom, hogy Budapesten járok. Bár tavaly nagyon közel voltam hozzá. Bécsben voltunk ugyanis a feleségemmel, míg a gyerekekre a nagyszülők vigyáztak. És akkor gondolkoztunk, hogy átugrunk Budapestre. De végül nem tettük. Viszont most itt vagyok!

Ahogy említetted, van egy gyönyörű feleséged és két lányod. Mennyire nehéz az élet három nővel?
Egyáltalán nem nehéz! Bár való igaz, számomra ez egy nagyon ismeretlen terület. A jelenlegi életemet a rózsaszín jellemzi! A házunkban minden rózsaszín! Na meg ott az a rengeteg hercegnős cucc, amiket imádnak a lányaim! Van például nekik ilyen hercegnős rózsaszín magas sarkú cipőjük, otthon rengeteget flangálnak abban. Pedig én már adtam nekik teniszütőt, kosárlabdát is, hátha.. De semmi. Bár az egyik lányom egész jól focizik. Viszont a másik… Ha odarúgom neki a labdát, azonnal elkezd sírni.

Mik azok a dolgok, amiket az itt tartózkodásod alatt mindenképp szeretnél megnézni Budapesten?
Bár csak pár órája vagyok itt, de azt kell, hogy mondjam: van Budapestben valami nagyon különleges. Az építészetet kiemelném, az nagyon érdekes! Szeretnék minél több gyönyörű épületet élőben is megnézni. És az Operaházat mindenképp szeretném belülről is látni. Jah, és a holnapi Magyarország – Hollandia meccsre tuti, hogy elmegyek! (az említett meccs március 25-én van, másnap, az interjú ugyanis 24-én készült – a szerk.)

Ahogy kimondja, közlik is vele a jó hírt: meg is van rá a jegye. Örömében felkurjant és folytatódik az interjú. Az egyik újságíró azt kérdezi tőle, hogyan ismerkedett meg a feleségével. Mivel van tolmács, a kérdést magyarul tesszük fel. Ennek feltevése után azonban Jerry azonnal belekezd a válaszba. Mi pedig kikerekedett szemekkel nézünk. Most akkor mégis érti, amit beszélünk? Aztán elkezd nevetni. Fogalma sincs, hogy mit kérdeztünk. Csak meg akart viccelni minket. Jó vicc volt! Köszönjük Jerry!

Szóval, a kérdés az, hogy hogyan is ismerkedtél meg a feleségeddel?
Óóó, hát egy buliban. (Gondolkodik…) Igen, egy buliban. (Néhány másodperc csönd.) Igen, buliban. Igazából arra emlékszem, hogy miután megláttam, rettentően izgatott lettem. És visszafogott. Olyannyira, hogy bár nagyon szerettem volna elkérni a mobilszámát, végül a barátja számát mertem csak elkérni, aki vele együtt volt. Aztán ők máshol folytatták az éjszakát, és én ezt a barátot hívtam fel, és hívattam meg magam oda, ahol voltak. Ott viszont már összeszedtem minden bátorságom és elkértem az ő számát. Rebecca egyébként Holland és nagy focirajongó. Többek közt ezt is imádom benne.

A Sliders című sorozatban mindig más világban lyukadtál ki. Ha választhatnál, most melyik világot választanád?
Emlékszem, volt egy olyan rész, amiben egy olyan világban voltunk, ahol kihaló félben voltak a férfiak. Akik viszont megmaradtak, azok kvázi szex rabszolgaként voltak tartva. Ha nem lenne feleségem és két gyermekem, most ezt a világot mondanám. De van. Így ma már ez egy megvalósult álom. (Nevetünk megint.)

Mennyire fontos az egészséges életmód, mit teszel, hogy egészséges legyél?
Szoktam tornázni. Illetve a feleségem nemrégiben elkezdett jógázni és vele együtt én is. Igaz, az elején annyira nem élveztem, de ma már nagyon szeretem. Emellett viszont fontos az aktív sport is. Nekem azért van egy atlétikus hátterem is, sok évig vívtam, így igénylem a rendszeres mozgást. A sport ráadásul megtanítja az embert a fegyelemre, amire nagy szükségünk van az életben. És ugye mondanom sem kell, hogy egy színésznek, akinek olykor-olykor le kell vetkőznie a kamera előtt, igenis fontos, hogy jól nézzen ki. Egyébként nekem a vívó edzőm magyar volt. Eltes Csabának hívták. Nagyon hálás vagyok neki, mert rengeteget tanultam tőle. Érdekes, hogy mennyire más volt ő, mint az orosz edzőm. Míg ugyanis Csaba a sportnak a szépségét, a méltósságát tartotta fontosnak, vagy a precízséget és a büszkeséget, addig az orosz edzőmnél csak az számított, hogy nyerjek. Persze, ez nem baj, nem negatívumként mondom, csak érdekes. A sorozatomban, a Jog/Ászokban ügyvédet alakítok, és ez most épp a jogász énem mondja. (Nevet. Megint.) Szóval még egyszer mondom, nem negatívumként mondtam ezt az orosz edzőmre, csak érdekes a mentalitás közti különbség.

Az idő sajnos letelt, az utolsó kérdésünket tehettük fel, ami a sorozatra vonatkozott. Jerry (nekem már örökké Jerry marad) elmondta, hogy nagyon élvezte a forgatást, és ami fontos számára, hogy rengeteg új barátra tett szert. És nem jól hangzó marketing szövegnek érzem. Elhiszem neki. Mert cirka 20 perces beszélgetés után még én is úgy érzem, hogy a jó barátja lettem Jerrynek. Ezt még az itt látható közös fotóval is megpecsételtük. És az első, nektek feltett kérdésemre a válasz: igen, én már tudom. Ilyen amikor valakihez nagyon semlegesen állok, aztán megismerem és 3 perc alatt gyakorlatilag teljesen levesz a lábamról. Jerry O’Conellel beszélgettem.

Szöveg: K. R.