Síelés után, a víz alatt

Egyre népszerűbbek azok az apres-ski (síelés utáni) programok, amelyek inkább feltöltenek, pihentetnek, mintsem az egész napos mozgás után még jobban lefárasztanak. Ha a hótalpak lecsatolása után lazulni vágysz hajnalig tartó bulik helyett, akkor irány Bad Kleinkirchheim (www.badkleinkirchheim.at). A továbbiakban a személyes beszámolómat olvashatjátok el:

Két év kihagyás után újra csúszós terepre tévedtem. Budapesttől 8 órányi buszút után érkeztem Ausztria legdélebbi tartományának családias hangulatú kisvárosába, Bad Kleinkircheim-be. A négycsillagos, komoly múltú Hotel Die Post-ban szálltam meg (www.diepost.com), mely a felvonótól gyalog 3 percre található. Bármerre jártam vidám "Grüss Gott"-tal köszöntöttek a helyiek – itt a vendég tényleg érezi, hogy törődnek vele.

A szállodáról még több képért kattints a galériára!

Reggel kipihenve ám kis gyomorgörccsel indultam neki a sípályáknak, elvégre két éve nem ostromoltam ilyen magasságokat. 1100 méterről indul a 6 személyes kabin a végállomás 2055 méteren van. A pályarendszer összesen 100 kilométer hosszú, főleg piros útvonalakból válogathattam.

A síelésen készült képekért kattints a galériára!

Szerencsére akadt egy kedves síoktató, akivel biztonságban érezhettem magam. Segítségével próbáltam ütemesen kanyarodni, jobbról balra, balról jobbra, törzsemmel a völgy felé fordulni és elfelejteni a nem éppen sikkes toalett pozíciót. Lelkesen dicsért, de tudtam, jobb is lehetnék. Déltájban remegni kezdett a lábam a szokatlan testmozgástól, de szerencsére a hegyen volt Hütte, egy kedves kis fogadó, ahova hamarosan beültünk ebédelni. A teltház ellenére sem kellett sokáig várnom a kiszolgálásra – pár percen belül megkaptam a tipikus karintiai töltött tortellinit. Szükségem volt a szénhidrátra, mert délután ismét megpróbáltam csiszolni sítudásomat.

Apres-ski – édes a pihenés

Napnyugtakor könnyes búcsút vettem a pályától, de pár perccel később már csillogó szemmel léptem be a Római Fürdőbe (). Kaptam törülközőt, papucsot, köpenyt. Fürdőruhára nemigen volt szükségem, mert a helyiek szerint nem higiénikus a használata. 3 szinten más-más hőmérsékletű szaunák és medencék között valósággal eltévedtem. Kezdetnek egy 40 fokos aromaterápiás szaunát próbáltam ki. Az elgémberedett végtagjaim kezdtek fellazulni, és a második kör után már nem is vettem tudomást a zavarba ejtő meztelenkedésről. Teljesen ellazultam, bár egy dézsányi hideg víz mindig gondoskodott arról, hogy magamhoz térjek. Síelés után nincs is jobb annál, minthogy magamat kényeztethetem.

A Római Fürdőről még több képért kattints a galériára!

Másnap hótalpakat húztam a bakancsomra és bejártam a Hockberge Természeti Park egy részét, mely a hegycsúcson található. Leszámítva a hideg szelet nagyon kellemes túra volt. Menet közben világosodtam meg – ez sokkal nehezebb sport, mint a síelés. Ugyan nem kell hozzá gyakorlat, viszont annál nagyobb kondíció. 2 óra alatt teljesen leizzadtam, és ziháltam. Csak az esti fürdőzés reménye tartotta bennem a lelket. Félúton hazafelé már csak egy cél lebegett a szemem előtt: a hotel wellness részlege, mely szinte vetekszik a Római Fürdő szolgáltatásával.

A túrázásról készült fotókért kattints a galériára!

Aki szereti a hullámvasutat, annak ajánlom látogasson el Turracher Höchén található téli bobpályára (www.nockyflitzer.at). Bad Kleinkircheimtől csak 13 kilométerre található, és igazán őrült élményben lesz része. A síelőkkel együtt jutottam fel az indulási pontra, ahonnan száguldozni lehet az 1,6 kilométer hosszú bobpályán. Érdemes síruhában csúszni és síszemüveget is vinni, ha ki szeretnéd nyitni a szemed az út alatt. Próbáld ki, jó buli!

További infó: www.austria.info

Szöveg: Hévizi Mónika
Kép: Hévizi Mónika, Karintiai Idegenforgalmi Hivatal