A Végtelen Szeretet idején tartunk, merítsünk nagyot a Telihold energiájából!

Amikor szeretetben vagy, akkor egységben, igazságban vagy magaddal. És ez olyan igazság, amit nem azért ismerünk fel, hogy igazunk legyen, hogy valakivel szemben legyen igazunk, nem arról szól, hogy alá-fölé rendeltséget teremtsünk, nyerjünk, felülkerekedjünk valakin. Azt játszmázásnak hívják.

A kozmikus szeretet feltöltő, elfogadó, befogadó energiája érezhető már most is. A szeretet maga az élet, minden ítélettől mentesen.

Mi lenne, ha most csak olyan dolgokat csinálnál, amiket szeretsz csinálni?

Mi lenne, ha azokat a dolgokat, amiket „muszájból” teszel, most minimalizálnád?

Mi lenne, ha megnéznéd, hogyan tudnál szeretetet rakni a „muszáj dolgokba”? Csak egy kicsit.

Forgasd meg őket, hogy miért lehetsz hálás miattuk?

Meg fog változni a viszonyod velük.

Ugyanezt a kapcsolataiddal is megteheted. Miért lehetek hálás xy-nak? Mindenkiben van valami, amiért hálás lehetsz. Ha egy szikráját sem fedezed fel valakiben, akkor azonnal rakd ki az életedből, nincs miről beszélnetek.

Kifejezetten ideje van annak, hogy felismerjük, ki miért van az életünkben, mire tanít minket. A kapcsolataink most szintet léphetnek. A szintlépésben is többféle lehetőség van. Az egyik, hogy ami eddig jó volt, az most még jobb, mélyebb, megértőbb, tiszteletteljesebb lesz, hiszen a kommunikáció, a beszélgetések most sokat emelhetnek a kapcsolatainkon. Viszont a felismerések miatt olyan is lehet, hogy megvilágosodunk azzal kapcsolatban, hogy valakivel már lejárt az időnk. Itt volt az életünkben, megtanított dolgokra, amiért hálásak lehetünk, és most vége, ennyi, mindenki megy tovább a saját útján. És persze nem fehér vagy fekete a dolog, a kettő között is vannak árnyalatok és lehetőségek.

A fontos az, hogy szeretetből működjünk. Tiszteljük és szeressük magunkat, hogy tudatosan figyelünk a megérzéseinkre, akár a testi érzetekre is. Hányszor van az, hogy az első pillanatban tudjuk valakiről, hogy nem tiszta a szándéka, hogy nem az az igaz, amit mond vagy mutat, mégis megadjuk még a századik esélyt, lebeszéljük magunkat a zsigeri érzésről, amikor üvölt a testünk/lelkünk, hogy „nem nem nem nem”.

A CIKK A GALÉRIÁBAN FOLYTATÓDIK! KATTINTS!

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!