„Olyan vékony vagy, majd elfúj a szél!” - most akkor bókoltak vagy beszóltak?

A csoportban, ahol tornázom, sokat beszélgetünk erről a lányokkal. Hogy hogyan reagáljunk arra, ha valaki megjegyzést tesz a testünkre, az alakunkra, a külsőnkre. (Egyáltalán, píszí ma még bármilyen kommentet is fűzni egy másik ember külsejéhez? Bevallom, én nem szoktam le róla teljesen, de kétszer is meggondolom.) Úgy gondolom, hogy az a megoldás, amit ebben az esetben választottam, jó út: nem álszerénykedés, talán nem is hivalkodás. Igen, sok munkám van abban, hogy most milyen állapotban van a testem: kétnaponta tornázom 40-45 percet, és odafigyelek az étkezésemre. Ez kőkemény munka, szervezés, odafigyelés, lemondás. Örömmel teszem és elégedettséggel tölt el az eredmény, de azért teljesítménynek érzem.

Hogy vékony vagyok-e, az pedig olyan kérdés marad, amit szerintem soha nem fogok tudni eldönteni. Körte alkattal rendelkezem: kis cici, karcsú derék, széles csípő, gömbölyű popsi – és most a combomra percek óta keresem a szavakat. Húsos? Kövér? Vastag? Nem mondanám. Tulajdonképpen teljesen normális. Tulajdonképpen a teljes alsó fertály teljesen normális – az 53,5 kilómmal minden bizonnyal nem számítok elhízottnak –, csak éppen kissé olyan érzésem van, mintha nem lenne kompatibilis a felső zónával. Bárcsak lenne nagyobb mellem: akkor a körte egyszeriben homokórává változna. Vagy bárcsak lennék akkor már alul is vékony: kissé fiús alkat, lányos arccal – bármit felvehetnék, milyen vagány lenne.

Olvasd tovább a cikket az evamagazin.hu oldalra kattintva!

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!