Japán magyar szemmel

"Fél éve élek japánban és még hat hónapig maradhatok. Az ELTE japán szakos hallgatója vagyok és a Mizuta ösztöndíj keretében a Josai Nemzetközi Egyetemen Togane városkában tanulok most. Minden nap új élmények érnek, még ennyi idő után is."

Én és ők
"Az egyetemem, Tokiótól kb. 150 km, egy vidéki kisvárosban van. Mivel máshogy nézek ki, mint a japánok, ezért gyakran megesik, hogy kíváncsian megbámulnak, főleg a kisgyerekek. A felnőttek, elsősorban az idősebb generáció kedvesen megszólít és érdeklődik, a világ melyik feléről érkeztem. Nagy örömömre egész sokan tudják hol van Magyarország. Voltak olyanok is, akik elkezdték sorolni tudásukat hazánkról: Puskás öcsi, gulyásleves, klasszikus zene. Az iskolában, mivel nemzetközi egyetemről van szó, rajtam kívül sok külföldi diák van. A japánok nyitottak arra, hogy a külföldiekkel ismerkedjenek, kedvesek és érdeklődőek. Az egyetemen lehetőségük van a diákoknak magyar nyelvet is tanulni. Minden évben mennek diákok Magyarországra és mindenki azt mesélte, mennyire jól érezte magát hazánkban.
Európaiként mindenképpen azt kell mondanom, hogy egy felettébb eltérő kultúrába csöppentem bele. Egy ilyen helyzetben érdemes nyitott szemmel járni, és minél többet tapasztalni. Japánban rendkívül kedvesek az emberek, és segítőkészek. Nem egyszer fordult elő, hogy amikor útbaigazítást kértem elkísértek egészen úti célomig."

Korai ébresztő
"Megérkezésemet követő első napoknak történet velem az alábbi eset. Este lefekvés előtt beállítottam ébresztőórámat, mert másnap iskolába kellett mennem. Senki se szeret korán felkelni, de az ébredésnek különböző módjai lehetnek. Például: ébresztőóra, esetleg valaki kedvesen felkelt, azonban elég fura érzés, mikor hirtelen elkezdenek remegni a falak és az ágyam rezgő funkcióra kapcsol. Velem ez megtörtént. Pár másodpercig azt sem tudtam hol vagyok, mi történik, majd észbe kaptam – átéltem életem első földrengését. Mostanra már egészen hozzászoktam, hogy hetente érnek ilyen kalandok."

--pagebreak--

Szemlátomást mások vagyunk
Nem csak genetikai különbségek vannak a két nép között. A japánok számára a külső megjelenés rendkívül fontos. Sokszor láthatok fiatal lányokat, akik komplett sminket tesznek magukra vonatozás közben. Arcukat porcelán-baba módjára púderozzák és sokan akár 3-4 cm-es műszempillát is ragasztanak. Ez hozzátartozik itt a mindennapi élethez. A gimnazisták egyenruhát hordanak. Lányok rövid kockás szoknyát, télen hosszú zoknival és fehér blúzt, míg a fiúk öltönyt.

Hajfestés általában nem megengedett a gimnáziumi évek alatt, ezért sokan, fiúk-lányok egyaránt érettségi után kitörési lehetőségként befestik a hajukat általában világosabb narancssárgás színűre. Az egyetemen mindig szoktam figyelni kortársaimat és sokszor meglepődöm azon, amiket látok. A fiúk közül sokan női válltáskát hordanak, amelyekre mindenféle kulcstartókat akasztanak. A telefonok szintén tele vannak aggatva kulcstartóval, strasszkövekkel, matricákkal. Ha azonban rendkívül extrémet szeretnél látni érdemes ellátogatni hétvégén Tokió Harajuku negyedébe, ahol fiatalok bátran viselnek merészebbnél merészebb ruhákat. Minél extrémebb annál menőbb címszó alatt. Ezen kívül itt szoktak találkozni a costplay-esek is, azok a fiatalok, akik különböző rajzfilmek, animék karaktereinek pontos másaként jelennek meg. Ha cipőt szeretnél vásárolni, készüljünk fel, hogy másféle számozást alkalmaznak. Ezen kívül sok olyan cipőbolt van ahol S-M-L-LL méretek közül választhatsz

Szórakozás, éjszakai élet
"Hogyan is buliznak a Japánok? Az egyik legnépszerűbb kikapcsolódási forma az izakaya. Vacsorára szeretnek a japánok beülni úgynevezett izakayákba. Ez tulajdonképpen a japán kocsma, ami jelentősen eltér a magyartól. Én leginkább egy kis kifőzde-étteremnek nevezném. Ez a társasági élet egyik fontos színtere. Itt eresztik ki a gőzt a munka után az emberek miközben sörözgetnek, beszélgetnek. A különböző ropogtatni valók választéka hihetetlenül széles. Megtalálhatjuk az általunk ismert chips-féléket, de ha lehetőségünk van rá érdemes a japán snack-ekkel is kísérletezni. Ne lepődjünk meg, ha zöldteás-csokis chips-et találunk a boltban, de népszerűek a különböző szárított halak, polipok is, akárcsak a babkrémmel töltött piskóta. Továbbá Japánban is vannak klubok, ahol van zene és tánc, viszont én első helyen talán a karaokét említeném meg. Erre vannak külön kiképzett karaoke bárok. Egy társaság egy szobába szokott bemenni, ahol vagy az itallapról választanak italokat,, vagy úgynevezett nomihoudai-t rendelnek. Ennek az a lényege, hogy egy összeg befizetése után bármiféle italból annyit iszol, amennyit akarsz. A szobában van tévé, mikrofon, diszkógömb, és akár egy kisebb méretű színpad is. A külföldi zeneszámokat japán karakterekkel, az olvasatnak megfelelően feliratozzák. A pincért telefonon lehet hívni, aki ki-és belépéskor mindig meghajol és rendkívül udvarias."

Tokió testközelből:

--pagebreak--

Ha elindul a vonat…

Japánban a legfontosabb közlekedési forma a vonat. A JR (Japanese Railways) az országot körbehálózva szállítja utasok tömkelegét nap, mint nap. A legtöbben kártyára töltenek fel kreditet, amit a beengedő kapuhoz közelítve érvényesítenek. Elég hasznos, így nem kell jegyért sorba állni. Mivel sokan a külvárosból esetleg távolabbi városokból mennek dolgozni a nagyvárosokba, ezért nap, mint nap akár több órát is eltölthetnek vonatozással. Ne lepődjünk meg, ha a vonatra szállva az utasok nagy része, akár állva is alszik. De ami érdekes, mindig tudják, hol kell leszállniuk. Olyanok, mint egy ébresztőóra. Ha elérték célpontjukat szemük kipattan és leszállnak. Ami még szintén meglepő volt számomra, hogy időnként találkozhatunk rózsaszín vagonokkal is. Ezekbe csak nők szállhatnak, elkerülve ezzel a csúcsidőszakban ide-oda tévedő férfikezek kellemetlenségét.

WC-kaland
Japánban sosem kell aggódni ha vécére kellene mennünk, ugyanis minden sarkon különleges vécékbe lehet belebotlani. Tulajdonképpen a japán vécéket 2 kategóriába sorolhatjuk. Vannak a hagyományos vécécsésze formájúak illetve a Balkánon is jól ismert taposós vécék. Általában egy mosdóba mind a 2 fajta megtalálható. Papír mindig van, emiatt sose aggódjunk. A szupermarketekben mosdóiban találhatóak gombokkal, kapcsolókkal vannak felszerelve. Ha szerencséd van, ki tudsz igazodni rajta, de készüljünk fel hogy a japán vécék okosak! Miben is különbözik egy ilyen modern a hagyományostól? Előmelegített ülőke, madárcsicsergés, és beépített bidé. Ha időnk engedi érdemes végig próbálni melyik gomb mire való."

Étkezés

Japánban az élet sok szempontból teljesen más, mint Magyarországon. Amikor megérkeztem, első utam a szupermarketbe vezetett. Hogy milyen is egy általános bevásárlóközpont Japánban? Felépítésében hasonlít az általunk ismertekhez, viszont tartalmilag meglehetősen eltér. Magyarországon hozzá vagyunk szokva, hogy a húspultnál vásárolhatunk kolbászt, tepertőt, szalonnát, addig itt poliplábat, egész rákot és mindenféle fura dolgot árulnak. Ha szerencsénk van még pácolt szöcskét is kaphatunk. A gyümölcs és a zöldség nagy sajnálatomra rendkívül drága. Általában darabra árulják őket. Egy alma ára kb. 250 Ft, a krumplit darabja kb. 70-80 Ft. Viszont a nekünk egzotikus dolgok, mint a szárított alga, különleges fűszerek, jó áron kaphatóak. Japánban a „kenyér-kultúra” nincs jelen – hiányzik is a finom ropogós héjú magyar kenyér. A fő élelmiszer még mindig a rizs, ami az étkezések során legyen az reggeli, ebéd vagy vacsora, mindig felkerül az asztalra.Reggelire általában főtt ételt esznek. Például sült hal, rizs, mizo leves. Én általában úgynevezett onigirit szoktam enni, ami egy szárított algába csomagolt rizsgombóc megtöltve lazaccal, aszalt japán szilvával vagy éppen más érdekel egzotikus dologgal. Mivel a csomagolásra csak japán karakterekkel van ráírva mi is az valójában, ha nincs nálad szótár, érdemes utána érdeklődni, hogy mi-micsoda pontosan. Ebédre a japánok közül sokan obentót visznek magukkal munkahelyre, iskolába. Ez egy kis doboz, amibe többféle kis adag főtt ételt találunk és gyakorlatilag minden boltban megvásárolható. Bár furcsák ezek az ízek, érdemes mindent végig kóstolni.

Hiába vagyok itt fél éve, még rengeteg dolog vár felfedezésre. Örülök, hogy még csak az élmények felén vagyok túl és azt hiszem, hazautazásom után is vissza fogok térni a modern szamurájok világába"