5 dolog, amit önkéntelenül üzensz a testeddel

1. „Aha, felismertelek.” (Vagy nem.)

A villámgyorsan felfelé vándorló, majd vissza is süllyedő szemöldök a felismerés egyetemes jele. Tudatosan is használható, mégpedig köszönés mellé, de általában önkéntelenül történik. Ennek csak annyi a hátránya, hogy elmaradás esetén a másik fél érezni fogja: ő maga vagy az általa említett dolog mégsem ismerős a számodra.

2. „Vonzónak akarok tűnni.”

Kutatások bizonyítják, hogy az egyébként is vonzó nők még csábítóbbak, amikor nagyobb a pupillájuk. A tény már évezredek óta ismert, hiszen az ókori egyiptomiak elég messzire mentek a kiaknázásáért: a hölgyek mérgező növénykivonatot cseppentetek a szemükbe, hogy szexisebbnek látszódjanak.

3. „Bölcs vagyok.”

Ha beszélgetés közben tudtodon kívül felfelé fordítod a két tenyered, és a külső élük mentén összeérinted őket, mintha vizet akarnál merni velük, azt üzened: az egész téma itt van a kezemben. Külső szemlélők tehát a bölcsesség jeleként élik meg.

4. „Ennek (nem) szívből örülök.”

Guillaume Duchenne francia ideggyógyász kétféle mosolyt különböztetett meg egymástól: azt, amelyik őszinte, tehát a szemeket is magában foglalja, és azt, amelyik mesterkélt, tehát csak a szájat érinti. Előbbinek a csalhatatlan jele, hogy ráncocskák jelennek meg a szem alatt.

5. „Fontos nekem, amiről beszélek.”

Ha beszéd közben lazán ökölbe szorítod a kezedet, és a hüvelykujjad felül kint marad, azzal a lehető legpozitívabb hangsúlyt adod a mondandódnak. Bill Clinton például szinte a védjegyévé tette ezt a mozdulatot, utánanézhetsz a YouTube-on.

Te mennyire vagy tudatos a testbeszédben?

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!