Tóth Vera könyvet írt! Exkluzív interjú!

1. Mi volt a motivációd, hogy belekezdj egy könyv megírásába? Hogyan jött az ötlet?

5 évvel ezelőtt volt egy nagyon nehéz periódus az életemben. Azt mondta a pszichológusom, általános összeomlásom volt. Igen, segítséget kértem, mert van az a pont az ember életében, amikor másképp már nem tud továbblépni, csak ha valaki kézen fogja. Nagyon érdekes volt, hogy a sorozatos rossz döntésekből és a saját magam elhanyagolásából mi következett. Elkerülhetetlen volt az összeomlás. Egy hosszú önismereti tréningen kellett keresztül mennem. A pszichém arra kényszerített, hogy befelé figyeljek, nem volt menekvés. Deperszonalizációs rendellenességben szenvedtem. Böngésztem a fórumokat, amikor benne voltam a sűrűjében. Meg akartam érteni, mi az, amin épp keresztül megyek és rátaláltam egy csoportra, ahol ebben a "betegségben" szenvedő emberek írták le tapasztalásaikat, segítséget kérve sorstársaiktól. Még akkor megszólalt az empatikus énem: "Ha ezen túl leszek, segítek ezeken az embereken". Még nem tudtam milyen formában fogok kezet nyújtani nekik, de ez mostanra már nyilvánvaló. Hiszek a fenti erők munkálkodásában és tudom, hogy mellettem voltak, mikor elfogadtam az Athenaeum felkérését egy könyv megírására.
2. Milyen műfajú könyvre számíthatunk? Életrajzi kötet lesz?

Lelki életrajz lesz, nem szakmai. Ez így van rendjén az én koromban, hisz még túl fiatal vagyok egy szakmai életút megírásához, bár szerencsére lenne miről mesélni. :)

3. Mesélj egy kicsit a munkáról (mióta készül, hogyan, hol írtál legtöbbször, mi volt a "munkamódszered"?)

Általában otthon írtam. Este, mikor mindenki elment aludni (A mindenki az a párom és a kutyusaink). Olyan tíz körül kezdtem el és hajnali 3-nál előbb sosem végeztem az adott epizóddal. Olyan volt, mintha valaki fentről folyatta volna át a sztorikat rajtam és én csak egy eszköz voltam a megírásra. Természetesen előtte készítettem egy vázat, de nem mindig a szerint haladtam. Sokszor tettem kitérőt és a szerkesztőmnek néha hozzá kellett nyúlni dramaturgiailag, de szerencsére nem kellett sokat változtatni. Ez nagy dicséret volt tőle. Például a naplóbejegyzésekhez egyáltalán nem nyúltunk hozzá. Az úgy van, ahogy annak idején megírtam.

4. Ha életrajzi kötetről beszélünk, akkor felmerül a kérdés: lesznek benne olyan részletek,amiket eddig sehol, senkinek nem árultál el magadról? Kérlek ossz meg egy-két ilyet velünk!

Természetesen lesznek benne olyan részletek, sőt! Csak olyan részletek lesznek benne. Íme egy ilyen:

„Egyszer azt mondtam a pszichológusomnak, hogy erős vagyok. Lazán rávágta: „Jaj, Veroszka, minden ember gyenge, persze ne úgy értsd, hogy nem bír ki semmit, hanem úgy, hogy olyanok vagyunk, mint a papír: széttépni lehet minket, de eltörni nem.”A fájdalom gyötrő, kínzó érzés. Mikor valaki beletipor a lelkünkbe, otthagy, átgázolva az érzéseinken, akkor van igazán szükségünk a belső kapaszkodóinkra. Nehéz megtépázott lélekkel, befordulva, józanul gondolkodni, jó döntéseket hozni, megbocsátani, elengedni, de valahogy mindig megoldódik. Az elme és a lélek közös munkája csodálatos, még akkor is, ha külön-külön is jól működnek. Türelmesebbnek kellene lennünk magunkkal, mikor egy szakítás vagy egy nehéz időszak elszenvedői vagyunk, különben az önsanyargatás és az önutálat sokszor győzedelmeskedik. Nagyon nehéz méltósággal szenvedni, közben élni, elmenni dolgozni, aludni, baráti, családi kapcsolatokat ápolni, vagy csak úgy: lenni. Az addigi komfortos, nyugodt élet fel van függesztve egy kis időre, az elme pedig képtelen befogadni a változásokat. Tombol az ego, a düh, az indulat, az agresszió, az önsajnálat. Folyamatosan gondolkodunk, és olyan, mintha egy kisvasút mozdonya járkálna fel-le, keresztül-kasul a fejünkben. Téboly, az őrület határa. A kellemes, meditatív, harmonikus otthoni életet is elfeledjük. Minden pokollá változik. Pedig a fájdalmakra szükség van, mert tanítanak, rákényszerítenek arra, hogy megismerd magad, hogy vedd észre, miért kapod, mit kell még magadban megtalálnod ahhoz, hogy máskor ne érjen el ilyen mély „tragédia”. Az értékrended fejlődésében is nagy szerepet játszik a fájdalom, mert ha véget ér, és visszaáll az egyensúly, egyszer csak észreveszed, mennyi szépség rejlik a környezetedben, a világban. Ha nem tapasztaltad volna meg a fájdalmat, és tanultad volna meg, hogyan kell túlélni, valószínűleg nem tudtad volna meg, mennyire gyönyörűek a reggelek, a régi házak, a festmények, a zene, hogy milyen fontos a családod és a barátaid. Szenvedéseket mindenki kap a személyes történetében, mikor megfogan az anyaméhben. Mint írtam a könyv elején, születni sem könnyű, de ha azt megoldottad, akkor képes vagy más, fontos dolgokat is megoldani és még sokszor megszületni életed során. Idővel aztán rájöttem, hogy át kell engedni a fájdalmat a lelkemen. Hányszor feküdtem hanyatt a szőnyegen, otthon, a szakításom, vagy bármelyik rossz időszakom után, és könyörögtem Istennek, hogy hozza el a megváltó halált? A lelkem elmenni készült, legalábbis úgy éreztem, és nem akartam, hogy belehaljak. Nem bírtam tovább a kegyetlen napokat, mikor a beteljesületlenség, a csalódás lett úrrá egész lényemen.
Majd elfáradtam, és átengedtem magamon az egészet. Üvöltöttem. Hangosan ordítottam, hogy hadd tépázzon, gyötörjön és jöjjön a halál, ha jönnie kell. Beszéltem a fájdalomhoz.

Mondogattam neki: ha tényleg, ennyire itt akar lenni bennem, akkor öljön meg, de most azonnal, mert nem bírom tovább. Majd egyszer csak jobb lett. A nagy roham után kinyitottam a szemem, és még mindig képes voltam levegőt venni, még mindig dobogott a szívem. Kész. Átengedtem, nem féltem a félelemtől, a fájdalomtól. Mert hiszen igazából minden érzelmemet a félelem táplálta. A szorongás az újtól és a változástól.”

5. Honnan jött a címválasztás, miért Gyémánt a könyved címe?

A gyémánt az egy csodálatos ékkő, amit magadban kell felfedezned. A gyémánt te magad vagy, amit csiszolgatni, ápolgatni, vigyázni kell rá, míg élünk. Ugyanakkor a gyémánt az egy nagyon kemény kődarabka. Törhetetlen. Na, ilyen az ember is. Az emberbe bele lehet tépni, meg is törhetik, de eltörni véglegesen nem lehet. Mindig fel tud állni, mindig tovább tud menni úgy, hogy közben újra úgy ragyoghat, mint a gyémánt. Amúgy van egy ilyen dalom is. Hrutka Robi írta még a 2015-ös Dal műsornak. Igazából ez adta meg az ihletet a címhez, a többit pedig el kell olvasni és abból meg lehet érteni a miérteket.

6. Mikor jelenik meg a kötet?

Október 9-én. A boltokba ehhez képest egy hét, míg kikerül, de az Olvasás Éjszakáján már lehet kapni, ami október 10-én lesz a Fókusz Könyváruházban. Ott este 6-tól 7-ig dedikálom a Gyémántot. Online már megrendelhető lesz október 10-től.

Várod már, hogy megjelenjen Vera első könyve?

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!