Féltékeny voltam a nőcis ikertestvéremre, aztán egyszer bajba került, és megmentettem

Az ikertestvérek közül az egyik mindig vonzóbb. Amikor Dorka bárhol feltűnt a darázsderekával, a hosszú loboncával és vonzó gribedlijével, én, a szemüveges okostojás árnyékká fakultam mellette. Dorka (aki félórával korábban született, mint én) harsány volt, nevetős, vidám, én pedig félénk és introvertált. Meg se nyikkantam, a fiúk rám se néztek. A szüleink őérte rajongtak, engem elkönyveltek okos, de furcsa különcnek.

Gimiben egy osztályba jártunk. Dorka élénk volt és intelligens, én szintén jó tanuló, de csendes. Csak a könyvek között éreztem jól magam, amíg ő diszkóba járt. Én a homályos szobák mélyére bújtam, ő pedig a sugárzó napfényt szerette. Nem sok közös témánk volt. Egyre kevesebbet beszélgettünk, egyre távolabb kerültünk. Az egyetem idejére majdnem teljesen elidegenedtünk egymástól.

A huszonkettedik szülinapunkat mindketten a saját barátainkkal akartuk megünnepelni. Mit tesz isten, pont egy bárba sodort bennünket a véletlen. Képzelhetik, mit éreztem, amikor megláttam az én gyönyörű nővéremet a társaság középpontjában trónolni az aranyszínű ruhájában! Péntek este volt, minden bár tömve, esélyünk se volt a barátaimmal más helyet találni. Leültünk a lefoglalt asztalhoz, tartózkodóan intettem a tesómnak. Dorka, a társasági ember, persze rögtön odajött, csacsogott, nevetgélt, egyből elbűvölte a barátaimat. És pedig gyűlöltem őt. Az összes gyerekkori emlék rám szakadt: mint megfakult fényképek, vonultak el sorban a szemem előtt.

Dorka kapja a legnagyobb szelet tortát. Dorka kapja a kék párnát, ami nekem is sokkal jobban tetszik a zöldnél. Dorkába szerelmes Martin, akiért én is odavagyok. Dorkát bámulják a buszon, amikor Velencébe utazunk. Dorkát faggatja a rokonság, hogy mi a helyzet a fiúkkal. Dorka, mindig csak Dorka, én pedig a háttérben állok szemlesütve.

A történet folytatását az evamagazin.hu oldalon olvashatod!

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!