„A családi hármasunk egyfajta védőháló” - interjú Földes Eszterrel

Földes Esztert az anyaság és a házasság is csak arra motiválta, hogy még több mindent érjen el. Az elmúlt egy év káosza ugyanis olyan utakra sodorta, ahol kreativitása más területein is sikert sikerre halmoz...

A színház, a tánc mindig is az életed része volt, hiszen édesapád, Földes Tamás színész, míg édesanyád Tucsek Edit táncművész. Gondolom akkor nagy hatással voltak rád és a későbbi pályaválasztásodra.

Igen. A legendás Rock Színház tagjai voltak mindketten. Ez egy elképesztő energiájú társulat volt, egy olyan atmoszféra, amit nem lehetett kivédekezni. Egy ilyen erőtérben, aztán később a többi színház kulisszái közt cseperedni, álmodni, létezni számomra maga volt a biztonság. Nálunk a családi nyaralás is olyan volt például, hogy elmentünk a szüleinkkel, mikor a Szegedi Szabadtéri Játékokon próbáltak, játszottak. Esetemben nem közhely, hanem tény, hogy nekem a színház a természetes közegem.

forrás: Bolega Niki

Úgy érzed, a színészetre születtél? Vagy azért éreztél csábítást más szakmák iránt?

Sosem éreztem egyéb csábítást. Nem volt valójában “B” opció. Sosem jutott eszembe, hogy nem színházzal fogok foglalkozni. Nem is igazán lamentáltam ilyeneken. Csak mentem arra, amerre minden sejtem, ösztönöm, intellektusom vitt.

Színésznőként mindig valaki más bőrébe kell bújnod, mennyire nehéz kettéválasztani a színpadi és a színpad mögötti életed?

Egyáltalán nem okoz problémát. A szüleim mellett valószínűleg ennek a technikája is természetesen ivódott belém.

forrás: Bolega Niki

Szakmai elismerésekből is bőven kijutott neked. 2015-ben az Év színésznőjének járó díjat is megkaptad. Ilyenkor mi fordul meg az ember fejében?

Öröm. Ami kitart egy ideig. Aztán egy kis ládikába kerül az ember fejében, és ha szükség van rá, ki lehet nyitni, hogy erőt adjon. Ritkán nyitogatok ilyen ládákat.

Egy nő életében az egyik legfontosabb pillanata, amikor férjhez megy. 2015-ben házasodtatok össze a férjeddel, Lovasi Andrással, aki zenész. Két művészember mennyire fér meg egy „csárdában”?

Én nem mondanám, hogy egy nő életének egyik legfontosabb pillanata, mikor férjhez megy. Bár biztosan igaz ez számos esetben. Én mindenesetre nem kötném nemiséghez egy ilyen esemény értékét. Nekem sosem volt fontos a házasság. Sokkal inkább volt az, hogy mély, önmagáért létező kötelék legyen köztem és egy férfi között. Andrással nálunk ilyen értelemben a házasság „csak” formaság volt. Miközben mérföldkő is. A közös életünkben. Ez a kötődés biztosítja, hogy bármekkora „csárdában” megférjünk egymás mellett.

Egy interjúban azt mondtad, hogy a férjed tölt fel energiával. De mégis mi kell ahhoz, hogy ennyi év után is ilyen kiegyensúlyozott és boldog legyen egy házasság, mint a tiétek?

Nem tudom, van-e erre recept. Vannak általános dolgok. Nem egymással harcolni, hanem egymásért egy vitában, őszintének lenni minden körülmény között, tisztelni, elfogadni, érteni a másikat, és elhinni, hogy szeretnek. Talán ezek a legfontosabbak. Ezek közt balanszírozni, ez mind folyamatos munka, figyelem. Nem a másikra. Egymásra. Ezeknek a módját pedig esetenként mindig a két ember személyisége adja ki.

Közel három éve pedig szerelmetek gyümölcse, Álmos is megszületett. Mennyit formált rajtad az anyaság?

Rengeteget. És alapvetően semmit. Számtalan dolgot tudtam meg magamról, amikről azelőtt tudomásom sem volt. A legfontosabb talán, amit a kisfiamnak köszönhetek, hogy gyökereket adott. Valami olyan erőt, amiért tenni nem kellett, csak megtörtént. Általa.

Az emberek nagy része a korlátozások és a bezártság ellenére is új kihívásokat talált, vagy fogott bele az ötleteinek megvalósításába. Ez pedig rád is igaz, hiszen saját márkád lett, Secret Humanity néven. Mesélnél picit erről a nem mindennapi sztoriról?

Hanyi Sára Szonja megkeresett, hogy festene egy képet a hátamra, ezzel vállalva szolidaritást az SZFE hallgatói iránt. Készült Bolega Nikivel egy kampányfotózás. Aztán ajándékba megkaptam ezt a festményt Szonjától egy kabáton. Ránéztem, és megkérdeztem, mi lenne, ha kezdenénk ezzel valamit. A Secret Humanity számunkra Szonjával nem egy márka, inkább misszió. Misszió, hogy a magyar kultúrát ápoljuk, közelebb hozzuk mindenkihez, része legyen a hétköznapjainknak, kapaszkodó legyen, amikor nagyon nehéz, vagy éppen nagyon jó. Egy vers, vagy akár csak egy gondolat tükröt tart, beszél helyettünk, vagy épp hozzánk. Minden darab egyedi, kézzel festett, fontos számunkra a reciklitás. Nemcsak a kultúra, de az élővilág, a bolygó is fontos számunkra. Ennek kapcsán is készültünk a Föld napjára egy fontos, figyelemfelkeltő új kollekcióval, amit Udvaros Dorottyán fotóztunk be, a Greenpeace-szel közös projektben, a Magyarországon védett állatok, erdővédelem témájában.

Sokan mondják, hogy egy nő a 30-as éveiben tud a legjobban kiteljesedni. Ha azt kérdezném, hol tartasz most az elért céljaidat illetően, mit mondanál?

Céljaim mindig a jelenben vannak. A jövőbe mindig a vágyak mutatnak. De a vágyam csak az van, hogy mindent, ami a jelenemben jó, meg tudjam tartani. Ott tartok, ahol épp vagyok.

Az interjú a JOY Magazin 2021/3. lapszámában jelent meg

forrás: JOY

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!