Abosi Barni: Az influenszer, aki nem bírja az influenszer szót

Még csak 25 éves vagyok, de komolyabb dolgokban is részt tudok venni. Gyerek is vagyok, de komoly is tudok lenni. Azt hiszem, tudom, mikor melyikre van szükség, úgyhogy meg tudom szervezni a feladataimat. Pedig nem szoktam felírni a teendőimet, és azt hiszem, ez nem egy jó szokás. (nevet) Szerintem a videósnak kötelessége, hogy azt az ötletet csinálja meg, amit ő talál ki. Hosszú távon én is csak olyanokkal tudok együtt dolgozni, akik szabad kezet adnak, és van is néhány ilyen cég.

Sokan egyáltalán nem hisznek ilyen fokú szabadágban. Velük pontos briefet kell írni arról, hogy mi fog történni a videóban. Akik nem az elején vannak az ilyen együttműködésekben, tudják, hogy sokkal többet ér, ha a videós otthon érzi magát a témában, amihez szabadság kell. Persze nyitott vagyok az új ötletekre: ha tényleg jó, akkor elfogadom, de általában szeretem azt csinálni, amit én találok ki.

Nagyon előre gondolkodom, szeretem tudni, mi a következő pár lépés. Észrevettem például, hogy korábban a videóim a fiatalabbaknak szóltak, sokkal lazábbak voltak. Ezért próbálok kicsit az idősebbek felé nyitni, kevesebb a bolondozós videó, több az utazás és a beszélgetés.

Ha öt évvel ezelőtt kérdezed, annyit mondtam volna, hogy a sarokban játszom a gépen, és ezt videóra veszem. Ez azóta megváltozott. Azt mondanám, próbálok olyan videóanyagot készíteni, amivel mások azonosulni tudnak, szórakoztatja őket, esetleg tanulnak belőle.

A legjobb ötletek a semmiből jönnek, azokat könnyebb megvalósítani. Volt már, hogy agyalnom kellett, például évente kétszer tartok egy olyan hónapot, amikor mindennap kirakok egy-egy videót. A 25. nap körül néha már bajban vagyok, hogy mi legyen. Eddig mindig sikerült, reméljük, ezután is fog. A legapróbb dolgokból is lehet nagyon jó videókat készíteni, például egy főzésből. Mostanában sokat segít a kreativitásban, hogy folyamatosan úton vagyok. Mindig tudok mesélni, sok a látnivaló.

Azt, hogy magam oszthatom be az időmet. Nem fényezem magam, de szorgos vagyok, néha reggel 8-tól hajnal 4-ig megállás nélkül vágom a videót. Ekkor viszont másnap akkor kelek, amikor akarok, és oda megyek, ahova akarok.

Régen nagyon sokat idegeskedtem, majdnem mindig hasgörccsel mentem iskolába. Gimnázium végére ez elmúlt, mára pedig már nagyjából semmi miatt nem izgulok. Néha talán túlzásba is esek ezzel. Tán a közeg változott. Először itthon tanultam, de 10 éves koromtól Ausztriába jártam iskolába és egyetemre is. Akkoriban nem szerettem szerepelni sem, utáltam az iskolai előadásokat. Ez mára elmúlt. (nevet) Ha ki kell menni a színpadra beszélgetni, akkor kimegyek és beszélgetek.

Politikával például nem foglalkozom. Nem értek hozzá, ezért nem is erőltetem.

Régen nagyon figyeltem a hozzászólásokat, és nagyon rosszul tudott esni. Ma már amit lehet hasznosítani, azt megpróbálom feldolgozni, tanulni belőle. Még most is túl sokat foglalkozom vele, de már jobban meg tudom ítélni, miért kritizálnak: valamit tényleg csinálhatnék jobban, vagy egyszerűen nem vagyok szimpatikus.